Lux et Sonus. Két latin szó, amely a Stephanus Nemzetközi Orgonafesztivál születése óta kíséri annak nevét. Fény és hang. De miért éppen a fény és a hang?
A válaszhoz talán nem elég csak a Szent István Bazilika nagyorgonájára figyelnünk. Fel kell néznünk a kupolára, meg kell figyelnünk a fényt a mozaikokon, a márványon és az aranyozott felületeken. Észre kell vennünk, hogyan változik a tér attól függően, honnan és hogyan világítja meg a fény. Majd hagynunk kell, hogy megszólaljon az orgona. A Stephanus világában ugyanis fény, hang és tér elválaszthatatlan egymástól.
Lux – Fény
A fény a Szent István Bazilika meghatározó része, hiszen másként mutatja meg a teret reggel és este, máshová irányítja a figyelmünket, új részleteket emel ki a templom gazdag díszítéséből. Megcsillan az aranyozott felületeken, életre kelti a mozaikok színeit és kirajzolja az építészeti formákat.
A fény láthatóvá teszi a teret, ugyanakkor a lux többet jelent puszta világosságnál; a fény évszázadok óta a keresztény művészet és a szakrális terek egyik alapvető kifejezőeszköze. Nem véletlen tehát, hogy egy olyan fesztivál világának is részévé válik, amelynek a Szent István Bazilika ad otthont.
A Stephanus esetében ezért a fény nem díszlet. Része annak a térnek és annak az élménynek, amelybe a közönség megérkezik.
Sonus – Hang
Ebben a térben születik meg a hang. A sonus nem egyszerűen zenét jelent. Sokkal inkább magát a megszólaló hangot: azt a fizikai élményt, amely a Bazilika terében körülveszi a hallgatót.
Az orgona ebből a szempontból is különleges hangszer. Egyedisége révén nem választható el attól az épülettől, amelyben áll. A hangszer és a tér akusztikája együtt alakítja ki azt a hangzást, amelyet a közönség hall.
A Szent István Bazilika nagyorgonájának 6389 sípja a legfinomabb, szinte alig hallható hangoktól a templom egészét betöltő, monumentális megszólalásig rendkívüli hangzásvilágot kínál. A hang elindul a sípokból, találkozik a Bazilika hatalmas terével, visszaverődik annak felületeiről, majd körülöleli a hallgatót.
Ahogyan a fény láthatóvá teszi a teret, a hang úgy teszi hallhatóvá a hangszert.
Et – És
Talán éppen a mottó legrövidebb szava mondja el a legtöbbet a Stephanusról. Nem csupán fény. Nem csupán hang. Hanem a kettő találkozása.
Az orgonafesztiválra érkezve egy olyan térbe lépünk be, amelynek szakralitása, méretei, fényei és művészeti alkotásai már az első hang megszületése előtt hatással vannak ránk. Amikor pedig megszólal a nagyorgona, ez a tér találkozik a hanggal.
Ehhez a találkozáshoz kapcsolódik az orgonaművész is. Ő az, aki saját zenei gondolkodásán és művészi személyiségén keresztül életre kelti a hangszert, és minden alkalommal más módon mutatja meg annak lehetőségeit.
A Stephanus élménye ebből a találkozásból születik: fényből és hangból, térből és zenéből, hangszerből és művészből.
Két szó – egy élmény
A Stephanus Nemzetközi Orgonafesztiválon minden koncert más lesz. Más művész ül a játszóasztalhoz, máshogy szólal meg a hangszerek királynője és minden este más zenei találkozást tartogat.
A hely azonban ugyanaz, a hangszer ugyanaz. És ugyanaz marad a fény és a hang találkozása is, amely minden alkalommal új arcát mutathatja meg.
A Lux et Sonus ezért több mint a Stephanus mottója. Annak az élménynek a két szóba sűrített megfogalmazása, amely akkor születik meg, amikor a Szent István Bazilika tere és fénye, a nagyorgona hangja és az azt megszólaltató művész találkozik.
Lux et Sonus: ez a Stephanus világa.